Számunkra befejeződött a 3×3 felnőtt bajnokság. Két forduló kivételével mindig sikerült továbbjutni a csoportból, azonban akkor rendre jóval erősebb ellenfél állított meg minket. Így sajnos nem tudtuk kvalifikálni magunkat az oroszlányi döntőre. Rutkai Péter edző így foglalta össze a szezont:

A szövetség ebben az évben kötelezővé tette az NB1/B-s csapatoknak a B33-ban való indulást. 1 db 1996 január 1 előtt született játékosnak kötelező volt a csapatban lenni, a másik 3 helyet ennél fiatalabb játékosok tölthették be. Nálunk Sinisa Ugrinic és Kis Milán volt az úgynevezett “idősebb” , a fiatal helyeket pedig Korsós Zsolt, Sándor Dániel és Ireczky Dániel töltötte be az U20-as csapatunkból. Mi ugyanis úgy gondoltuk, hogy ez elsősorban az utánpótlás több és más típusú versenyeztetéséről szól. Ezzel nagyrészt egyedül voltunk, mert a legtöbb csapatnál azok a fiatalok játszottak, akik a B csoport felnőtt csapataiban is meghatározó szerepet töltenek be. Ennek ellenére a 8 fordulóból 6-szor tovább jutottunk a csoportunkból és a fiatalok is egyre bátrabban és harcosabban léptek pályára. Főleg, mikor sérülés és egyéb elfoglaltságok miatt túlkoros nélkül kellett kiállniuk! Sajnos sokszor bohózatba illett pár csapat hozzáállása, így kevés sportértéke volt egyes fordulóknak, úgyhogy ezen érdemes lenne elgondolkodni a szervezőknek, hogy így van-e értelme egy csomó pénzt és időt áldozni erre… Ettől függetlenül, úgy vélem, hogy Milánnak és Sinisának mindenképpen jót tett, hogy játszottak, mert a felnőtt csapatban sokszor nem kaptak annyi lehetőséget, amennyit szerettek volna. Itt viszont azok ellen bizonyíthattak nekünk és maguknak is, akikkel hétről hétre megküzdöttünk a bajnokságban. Ez szerintem jót tett az önbizalmuknak. A fiataloknak pedig jó tanulási lehetőség volt és testközelből érezhették, hogy hová kell majd eljutniuk fizikálisan, technikailag.